Beszámoló 2010 - Marci

 

Metallica 2010.05.14. Puskás Ferenc Stadion, Budapest - koncertbeszámoló
    
És végre itt az első magyar koncert, mióta egyáltalán Metallicát hallgatok! Annyi ideje vártam, nem nagyon hittem, mikor december közepén jött a pletyka, hiszen az volt az előző években is… a hivatalos bejelentést vártam a metallica.com-on, ami már másnap meg is érkezett, így végre biztosak lehettünk abban, hogy igen, megtört a jég és végre budapesti koncerten is láthatom őket, ami a negyedik Met koncertem lett.

Számomra a hangolódás a koncertet megelőző napon kezdődött csütörtökön a Dürerben, ahol a Scary Guyz Metallica tribute adott egy nagyon jó koncertet olyan ritkán vagy soha nem játszott számokkal, mint például a Frayed Ends Of Sanity (ennek különösen örültem). A Korn tribute is jó volt, a Slipknot-ra sajnos már nem tudtam maradni. Mindenképpen hangulatos este volt, még külföldi hardcore Met fanok is ott voltak például Írországból és többen Bulgáriából. Azt hiszem nekik nagyon szimpatikus volt, hogy a Scary angolul is konferálta nekik a számokat. Külön ki kell emelnem, hogy olyan bootleges baráttal találkoztam Bulgáriából, akivel 2005-ben kezdtük a gyűjtögetést!

A koncert napján kb. 16:30 körül érkeztem a Puskás Ferenc Stadion Stefánia út felőli oldalához. A (tegnap Dürerbe menet már nézegetett) stadion előtt már igen nagy tömeg gyűlt össze, szerencsére a kapunyitás után egész gyorsan beszivárgott a közönség. Nekem fura az volt, hogy vagy három helyen kérték a jegyet, de a lényeg, hogy gyorsan betaláltunk a színpad elé ennek ellenére is! Igazán jó volt koncert előtt/után sok olyan ismerős/kevésbé ismerős névvel/arccal találkozni, akiket eddig csak netről ismertem… Az első előzenekarra, a High On Fire-re még nem tudtam sajnos figyelni. A Volbeat-et sem ismertem, viszont úgy láttam a közönségnek nagyon tetszik és egész hangulatos koncertet adtak. Sajnos tényleg igaz, hogy elég halkan szóltak a Metallicához képest, viszont elől tökéletesen lehetett élvezni ennek ellenére is.

Ahogy várható volt, kicsit hosszas várakozás következett, részletes hangolás mind a kb 10 mikrofonra és hangszerekre… de végül csak jött az extázis! A Creeping Death mindig bombaként robban, így volt ez most is. De a For whom-ra talán még jobban beindult a tömeg, elől elképesztő hangulatban tombolt mindenki! A Throuh The Never-t még senki sem hallhatta pesten, nagyon jó, hogy ez a szám ismét bekerült a setlistbe. Tovább fokozódott a hangulat a Harvester Of Sorrow-al, ami szintén nagy közönségkedvenc (még ha én talán mást is választanék helyette). Rob basszusszólója majd aztán a Fade To Black eleje kis szusszanást biztosított, de a „Budapest do you feel it, do you feel what I feel?” kérdésre egyértelmű hangos Yes! válasz után azzal a bizonyos riffel megint nagyon együtt élt a közönség… Nagyon vártam a Death Magnetic-es számokat, hiszen eddig csak a Cyanide-ot hallhattam 2008-ban. Nagyon jó volt a That Was Just Your Life és The End Of The Line, nem véletlenül kezdődik ezekkel a DM és a The Day That Never Comes is igen jól szólt. A DM trió után egy újabb („átlag”) közönségbarátabb szám következett, a Sad But True. A Cyandie megint nagyon tetszett, a One pedig örök kedvenc! Még akkor is baromira élveztem, ha Lars lába megakadt, ilyen hangulatos koncerten ez legyen a legnagyobb gond … A Master kihagyhatatlan, a Blackened szintén nagyon erős volt, 11 év után pedig nem is merhették nem játszani a Nothing Else Matterst és az Enter Sandmant. Itt levonultak a színpadról, jelét adva, hogy közeleg a vég… a szokásos Frayed Ends jammel jöttek vissza. A legnagyobb kérdés mindig az utolsó blokk, itt mi a Helpless-t és a Motorbreath-et kaptuk. Mint kötelező zárás - már hosszú ideje - a Seek and Destroy zárta az estét.


Ha valamit nagyon sajnálok a setlisttel kapcsolatban, az talán az, hogy a turné ezen részén nem nyújtották el a Seek-et és nem énekeltették a közönséget,  mint 1993-ban is Budapesten. Nagyon örültem, mikor nemrég ez újra előkerült…  de a 2007-es első koncertem után, ahol olyan elképesztő kedvenc számokat hallhattam mint az And justice for all vagy az Orion (még talán meg is könnyeztem kicsit), amikre korábban nagyon kevés esély volt, szóval ezután már nem indulok el úgy egy koncertre, hogy mit is szeretnék hallani, én mindennek örülök!

Olvastam pár negatív véleményt a koncertről, de én mindazokból semmit nem észleltem. Jól szóltak és én wc-re is gyorsan sorba kerültem, hehe! Aki meg 11 hosszú év után panaszkodni akar egy nagyon nagyon jó Metallica koncert után, az tegye, hiszen ez az igazi magyar mentalitás! A koncert után még tervben volt egy kis afterparty, de a hely már elég rendesen megtelt, így arról lemondtunk. Külön köszönet Virágnak, hogy ennek ellenére kitartott velem! :) Lars mint minden egyes koncerten megígérte, hogy hamarosan látjuk őket. Nos én ennek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, de reménykedjünk, hogy nem kell sokat várnunk a következő koncertre!

Sebestyén Márton (shownomarcy)

 

 

 

Copyright © 2014 Metallica Hungarica - The First Hungarian Chapter. All Rights Reserved.