Metallica
2011.12.07.
The Fillmore, CA, San Francisco, Usa
30 éves jubileum második koncert

A második este kíváncsian vártuk mi fog változni, mi marad, jön-e megint Jason, ki nyit stb. Nyitásnak maradt a Soul Rebels Brass band minden estére, kb. 20 perc alatt 4 számot játszottak. Aztán feljött megint a csapat a színpadra és köszöntötte a közönséget. Vicces volt, Lars ugyanazt kérdezte, amit mi hétfő este:
„My only question is: how the fuck are we gonna top Monday night, right?”
Nagyon rendes volt, hogy felsorolták az összes országot, ahonnan érkeztek rajongók, úgyhogy mindenki integethetett nekik egy kicsit. (Ez csak ezen az estén történt meg.) Lars elmondása szerint 30-40 országból jöhettünk összesen. Majd Jim Breuer érkezett a színpadra ismét. Az első este látszott, hogy gyakran spontán poénokkal szórakoztatott, na meg elnyomta (és vele a közönség) a „Yeahh, yeahh, ooooh”-t kb. százszor. A többi estén már összeszedettebb volt, jobban megtervezte mikor miket meséljen. De a lényeg mindig a Lars paródia volt, azon mindig szakadtunk!! Visszatérő poén volt az is, hogy a japánok úgy ejtik Kirk nevét, mintha „cock”-ot mondanának.

A program megint a kvízzel folytatódott („Crash Course Trivia”). A versenyzők elég barátságosak voltak, egyikük úgy súgott a másiknak, hogy egyforma pontszámmal álltak! A „Name That Riff” játékon kicsit nehezítettek, torzítottak picit a bejátszásokon, így nem volt olyan könnyű kitalálni a számokat. Pár videó bejátszás után Rob és Lars legrosszabb frizurájára szavazhattunk. Robnál Jim megállapította, hogy egyszerűen nem változott semmit az évek folyamán. Lars szörnyű kiszőkített hajáról belekezdett egy sztoriba, amit Lars sem hagyhatott szó nélkül és csatlakozott a színpadon a mókamesterhez. Jim úgy emlékezett valami miatt Eminem-hez akart Lars hasonlítani, Lars memóriája szerint pedig felesége kérésének tett eleget.

A következő nyitóbandáról Lars: „mi LA-ben indultunk 30 évvel ezelőtt, és nem volt más együttes, akikkel lóghattunk volna, őket kivéve. Ők voltak még az a banda, akiket Brian Slagel ismert, a másik csapat, aki ismerte az Iron Maident, a Judas Priest… szóval nagyjából ugyanannak voltak a rajongói, mint mi. Csak ők sokkal jobban néztek ki, mint mi és többet zuhanyoztak. Több csajuk és barátjuk volt, mint nekünk, tehát jobban tettük, ha velük barátkozunk!” Kilenc óra után az Armored Saint csapott a húrok közé, a March Of The Saint-tel indítottak. Nagyon jó energikus bulit adtak, még a Metallicára éhes közönséget is meg tudták tapsoltatni. Kb. fél órát játszottak és a Mad House-al zárták a bulit.

Pár újabb videó bejátszás után jött Cliff blokkja. Az első este Ray Burton mesélt róla, a második alkalommal pedig Kirk.
„Volt egy club, az International Cafe, ahova jártunk a haverjaimmal… szerettük azt a helyet, mert ott sosem csekkolták a személyi igazolványunkat. Láttam ott egy EZ-Street nevű csapatot (Cliff első bandája). Ott volt ez a két fura fazon Jim Martin gitáron és Cliff Burton basszusgitáron… egy Lynyrd Skynyrd dalba kezdtek bele és azt kérdeztem, kik ezek az őrültek? Aztán egy saját számot játszottak és az volt az első alkalom, hogy láttam Cliffet headbangelni! És ez még az előtt volt, hogy ez az egész hajrázás beindult volna…Tudjátok az őrült dolog az volt, hogy ő még ülve is headbangelt!”
Aztán Kirk a Traumában is látta játszani. Majd Scott Ian is csatlakozott a sztorizáshoz. 1984-ben turnéztak volna Európában, de a turné elmaradt. (Kirk úgy emlékezett vissza, nem adtak el elég jegyet. Pedig a Twisted Sisterrel mentek volna.) Scott és Cliff együtt lógott és a zsaruk lekapcsolták őket, valami drogot kerestek. Megúszták, de Scott magából kikelve kiabált a zsarukkal, Cliff viszont tökéletes nyugalommal kezelte a helyzetet, nem is buktak le.

A Metallica valahogy 11 óra előtt lépett színpadra. Először kicsit etettek egy kis jammeléssel, aztán meg elég furán kezdték, de csak beindult a To Live Is To Die! Élőben először! Ennél pazarabb kezdést ki sem lehetett volna találni. Az volt fura csak, hogy azt a pár sort bejátszották, nem állt oda James a mikrofonhoz. Meglepő volt, hogy az Enter Sandman következett, de jól is jött így a buli elején. Majd folytatódott a ritka számok blokkja például Holier Than Thou-val, Bleeding Me-vel. Gyakran dumáltak a közönséghez, például a Wasting My Hate után Lars Ron-tól, a turnémániás rajongótól kérdezte meg, mikor is játszhatták ezt a számot utoljára.
Lars: When was the last time we played that one, Ron?
James: Come on, check your tattoos, you’ve got somewhere on you! :D
Kaptunk Death Magnetic-es számot is, mégpedig a legdurvábbat, a My Apocalypse-t. És jött az este második premiere és mivel ez egy DM-ről lemaradt szám volt, így már gyaníthattuk, hogy ennek megfelelően minden este kapunk egyet. A második a Just a Bullet Away lett, aminek a címe nekem egyáltalán nem hangzott ismerősen, viszont a munkacíme, a Shine már annál inkább. Ez is egy hosszú, hét perces szám, aminek a közepén van egy Masterhez hasonló leállás utáni ízes szólós rész is.

Andrew Dowis lett a második szerencsés Clubtag, aki játszhatott a csapattal és a Breadfan-t adták elő. A vendégek sora pedig a szerdai este is pazar volt: Ray Haller, Kid Rock is énekelt egy dalt, sőt még Marianne Faithfull is eljött. Kicsit vicces volt vele a szám, de a végén vele is nagyon lelkesen énekelt a közönség, mintha sosem akarná befejezni! Igazán különleges a Four Horsemen volt John Bush-al, hiszen volt, mikor a Metallica őt akarta énekesnek, hát most megtudhattuk, milyen lett volna, ha összejön! (James: „This is a big dream for us, right?”) A nagyobb blokkot ezúttal Lou Reed kapta három számmal. Lars még meg is „fenyegetett” bennünket. „If you’re not nice, we’re gonna play the whole fucking album, okay?” Hehe. Én örültem, hogy a Lulu-ról is játszottak két számot. És kiderült, hogy Jason visszatérő vendég lesz!! Megint két klasszikust választottak, a Creeping Death-et (el sem hiszem, hogy hallhattam élőben Jason vokálozásával!!! A hét egyik fénypontja!) és a Battery-t. A koncert másik csúcspontja pedig a Mercyful Fate legénységével előadott egyveleg volt! Ritkán kerül elő ez a szám, de akkor legalább az egész! Ráadásul King Diamond énekével… nagy volt!

Zárásként ismét Seek And Destroy következett lufikkal és valamennyi fellépővel a színpadon. Ez is egy hihetetlen buli volt az elsőhöz hasonlóan! Talán csak a hangulat volt kicsit más az első után, már tudtuk, hogy mire számíthatunk, hogy néz ki az este menetrendje stb. A koncert is lement kb két és fél óra alatt, igaz első este az akusztikus és egyéb hangolás vitte el főleg a játékidőt. De mindent egybevetve úgy éreztem, az első koncert vezet még. Ja és a koncert előtt Sum41 tagokat láttuk a Cheescake Factory-ban kajálni, no az Apo esetből kiindula kezdtünk tanakodni, hogy ők meg mit keresnek itt, de (szerencsére) ők nem a Metallica miatt jöttek a Bay Area központjába.


Metallica setlist
1. To Live Is to Die
2. Enter Sandman
3. Holier Than Thou
4. Disposable Heroes
5. Bleeding Me
6. Wasting My Hate
7. My Apocalypse
8. Just a Bullet Away
9. Breadfan (w/ MetClubber Andrew Dowis)
10. The Memory Remains (w/ Marianne Faithfull)
11. Killing Time (w/ Ray Haller)
12. Turn the Page (w/ Kid Rock)
13. The Four Horsemen (Full Version) (w/ John Bush)
14. Iced Honey (w/ Lou Reed)
15. The View (w/ Lou Reed)
16. White Light/White Heat (w/ Lou Reed)
17. Creeping Death (w/ Jason Newsted)
18. Battery (w/ Jason Newsted)
19. Mercyful Fate (w/ King Diamond, Hank Shermann, Michael Denner, and Timi Hansen)
20. Seek & Destroy (w/ Jason Newsted, Scott Ian, Ray Haller, John Bush, Joey Vera, Gonzo Sandoval, and the Soul Rebels Brass Band)

Az első koncertről a beszámolót itt tudod elolvasni.

Marci
(2011.12.14.)