Beszámoló 2012.05.07-8 Prága, Belgrád

2012.05.07-8 Prága, Belgrád

 

2011 decemberében nagyon hálás voltam a sorsnak és a Metclubnak, hogy végre egyszer az életben nekem is szerencsém lett és végre valami olyan dologra költhettem a kis megspórolt pénzem, amire nem volt szabad sajnálni! 2012 is különlegesnek ígérkezett, hiszen a Black Albumot idézhettük fel Snakepittel! Jelentkeztem is a prágai és a belgrádi bulira is Meet & Greetre és snakepitre is. Május 3-án hajnali háromkor keltem és az esélytelenek nyugalmával töröltem ki a csipát a szememből, hogy olvashassam a sajnos nem nyert e-maileket. De nem így történt! A csipa helyét könny vette át, mikor láttam, hogy „Meet and Greet Winner” és „Snakepit Pass Winner” tárgyú leveleket kaptam!!! Csomagolás!

Kicsit előbb indultunk, mert bár nem ez volt az első prágai koncertem, de a várost még sosem láttam. Előző este pedig volt egy kis Metallimeeting is. A hely neve „The Pub” volt. (Nagyon jó hely!) A csehek mellett szlovákok, angolok is megjelentek és ha jól emlékszem két izraeli srác pedig az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy elutazik erre a bulira! A kivetítő szerint az asztalunk fogyasztása úgy emlékszem nem volt elég dobogós helyhez, de hát másnap formában kellett lennünk!

A koncert napján korán kellett indulni, a M&G miatt 4 körül már ott voltunk a stadionnál és idegesen keresgéltem, hol is kéne várnom a belépésre. Végül meglett, gyűlt a kb. 20 fős kis csapat. Megjelent egy metclubos személy is Ronnal együtt. Turnémániás Ront a decemberi Fillmore-os bulikon avatták fel, így azóta minden egyes koncertre bejárása van a backstage-be, sőt, ahogy láttam, a crew tagja lett és segíti a Met háttérmunkáját. (Pl. Ray Burtont és Torben Ulrich-ot is ő kísérgette az Orion feszten.) Nyitottak egy kaput az egyik bejáratnál és indultunk befelé. Nem sokkal utána megálltunk és szóltak, hogy itt most mindenki menjen el budira, mert pár órát bent lehetünk. Haladtunk tovább. Felértünk a stadion színpad melletti első lezárt szektorához, ott sétáltunk le, mikor épp elment mellettünk Rob Flynn. De mi csak haladtunk el mellette. A találkozás helyszíne nem volt túl szerencsés, egy viszonylag szűk folyosón vártuk a tagokat, de ez legyen a legnagyobb gond. Szépen felsorakoztunk és vártunk türelmetlenül. Jó volt a hangulat, a crew tagjai rendesek voltak, velük is el lehetett dumálni. De a szabályokat elsorolták, amik elég szigorúak voltak! Tagonként mindössze 2! aláírást kaphattunk és egy szemben pózolós fotót készíttethettünk (amiben segítettek).

2012-praga-belgr-10Nem adták olyan könnyen magukat, kicsit megvárakoztattak bennünket. Előtte már el-elsétált mellettünk egy-két tag. Például Kirk két tál kaját is vitt, viccelődtek vele, hogy ő a csapat pincére. Persze nehéz volt visszafogni magunkat és csak nézni, ahogy elsétál mellettünk fél méterre! James is jött és nagy mosollyal nézett végig a türelmetlen soron. Végül Rob volt az első aki köszöntött bennünket és indulhatott a fotózkodás, csevegés. Szépen végigment, mindenkit üdvözölt, aláírta amit kértünk és így a többiek is sorra. Nekem az egyik dolog, amit aláírattam vele a zászlóm volt. Azért lett ez nekem nagyon különleges, mert a negyedik Fillmore buli után sikerült aláíratni Jasonnel, így lehetőségem volt 5 tag aláírását is megszerezni!!! (Keretet érdemelne!) Sakkoznom kellett kicsit, hogy osszam el 2 szignó/főt, mert két barátomnak is dedikáltattam 1-2 taggal. Kirk jött ki másodiknak. Szemüvegben egyedül rajta vettem észre egy kis rocksztár imázst. A többiek tisztára, mintha az utcáról jöttek volna be. De Kirk is közvetlenül fogott velünk kezet és beszélgetett. Az igazság, hogy lehet a sokk hatása, de egyszerűen nem tudom visszahozni, mit mondtam nekik, vagy ők mit válaszoltak! Az angoljukkal nem volt gond, de egyszerűen nem tudok emlékezni – egy kis memória kiesés.

Arra azért emlékszem, hogy Lars vicces volt. Jött és megkérdezte, melyik a sor eleje vagy vége, hol kezdje? Végül nálunk indult, egy szlovák srác és én álltam a sor egyik végén. Akart beállni fotózkodni, de előbb nyújtotta Robert neki a dedikálandó dolgokat. Ezen is jót derültünk, Lars mondta, hogy nem is emlékszik már hogy is megy ez (a turné első bulija volt). "Áhá, szóval először aláírom és aztán fotózunk? Oké, figyelek!" Tőlem azzal kérdezett vissza, hogy melyik este tetszett legjobban a jubileumi bulikból és őszintén, komoly arccal Megköszönte(!!), hogy ilyen messziről is elutaztam! Azt hiszem a Jason aláíráson pedig derült. (Oh, who is this? vagy ilyesmi…)

2012-praga-belgr-02
Miközben Lars tovább indult, megérkezett James is! Ő a másik végről közelített, így mi voltunk az utolsók a sorban. Velünk utolsóként is rendkívül közvetlenül, türelmesen, mosolyogva beszélgetett! Elképesztő, milyen normális! Neki is elmondtam, hogy a múlt decemberi bulik voltak életem legnagyobb élménye! Aztán elővettem egy képet és kértem, hogy dedikálja a legjobb barátomnak! Idegességemben majdnem rosszul betűztem a nevét! Majd kértem, hogy ő is segítsen tartani a zászlót fotózáshoz. Közben persze mi egymás mellett állók kattogtattunk egymásra, hogy több kép legyen és végig vigyorogtuk mikor a mellettünk állóval beszélgettek. Arra emlékszem, hogy Jamestől poénból megkérdeztem, gyakorolják-e már az Escape-et (nem szereti a számot), de mondta, hogy nem, még a Black Albumos számok voltak soron és erre sokat készültek. Kapott egy ajándék Cd-t is, de nem árulom el, mi volt az! :) Ja, a ráadás az volt, hogy kiosztottak nekünk fejenként 2-2 snakepit belépőt! Mivel én nyertem a következő napra és más terveim voltak, mindkettőt elajándékoztam.

Huhh, vége, megtörtént! Most mi van? Mehetünk haza? Ja, nem még koncert is lesz…! :) Mikor kiértünk talán a Gojira már befejezte és készült a Machine Head. Most sem szóltak tökéletesen, mint nyitóbanda, de a Fezenen bizonyították, hogy mint headliner lehet őket is élvezni. Oldalt tökéletes kilátás volt a színpadra. A 2008-ban felújított stadion ismét tökéletes helyszínt adott a koncertnek, a snakepittel megnyújtott színpad pedig nagyon jól nézett ki. Szerencsések voltunk, hogy a turnényitón lehettünk ott, így mindent először láthattunk és nem tudtunk számlistával készülni.

Ecstasy után old school kezdés a Hit The Lightsal! Aztán Master! Rendesen bevették a Snakepitet, baromi jól nézett ki! Az elől állók alig tudták követni, mikor merre villázzanak! Fentről is nagyon jól nézett ki az egész. Jót húztak a Shortest Straw esetében is. Ha egyszerűbb szám is ez a Justice-ról, az jutott eszembe, hogy ezzel kicsit szívatják a közönséget, legalábbis a kevésbé felkészülteket. Tört a ritmusa és nem mindenki tudta mikor kell Hey-Hey éljenezni (na ezért írták meg a Fekete lemezt :P)! Majd Bells, ami örök közönségkedvenc. Úgy látom, szinte minden egyes bulin itt van a legnagyobb hepaj! És Blackened! James olyan mélyen ordított, ami elég ritka tőle, baromi jól volt! Ezt kéne hangsúlyozni kicsit a magas ének mellett és még jobb lenne. Főleg, hogy sok segítséget nem nagyon kap.

Majd indult a felvezető videó a Black Albumhoz! Mivel első buli volt, meglepetést okozott, hogy a Struggle Withinnel indítottak! Egyből premierrel kezdtek! Később nyilatkozta Lars, hogy a My Friend Of Misery is nagyobb hangsúlyt kapott így, második számként. „Korábban csak egy szám volt a Struggle Within előtt az albumon.” Az egyetlen apró csalódás Rob vokálja volt a Wolf alatt, de erre is csak utólag Livemetről visszahallgatva figyeltem fel. A számok elég gyorsan követték egymást, szünet, duma itt nem nagyon volt. Még James is meglepődött kicsit, mikor épp a snakepit elejét pacsizott a közönséggel és Kirk már el is kezdte pengetni a Matterst, úgyhogy futhatott vissza gitárt váltani. Egy kis koreográfia volt, mikor állnak fel például a színpad felső szintjére és tényleg jól bemozogták a nagy kifutót. A Black Album zárásánál derült ki igazán, hogy jó döntés volt visszafelé játszani, hiszen pl az Enter Sandman egyébként is a setlist végén foglal helyet már hosszú ideje. Tökéletes volt zárásként is!

2012-praga-belgr-16
Már csak egy kis ráadás volt hátra, először Fuel sok tűzzel. És még mindig volt hátra meglepetés! A One is újult, egy egész komoly lézershowt nyomtak. Ez fentről baromi jól nézett ki, az egész stadiont beterítette, a hátsó szektorokon pedig kivetítődött a mintája is. Ez az, ami miatt a stadionban látványosabb volt, mint szabadtéren, vagy mint állóhelyről. Belgrádban viszont nagyon fura volt a snakepitbe érkezni, sokkal kisebbnek érzékeltem, mint messziről. És nagyon lazán voltunk, annyi helyünk volt, hogy talán dupla annyian is elfértek volna. Mikor valamelyik tag lefutott, simán át tudtunk sietni a pit másik oldalára, hogy közelebb lehessünk, esetleg pengetőt kaphassunk el a koncert végén! A setlist Belgrádra nem igazán változott, viszont a Snakepit olyan élmény volt, hogy senkinek sem jutott eszébe ezen rágódni.

 

 

Copyright © 2014 Metallica Hungarica - The First Hungarian Chapter. All Rights Reserved.